Mit mutatunk a külvilágnak, és mi az, ami valójában bennünk van?

Szerepek, álarcok, megfelelés, képmutatás valódi, mély kapcsolódások helyett. Ez a remek kisfilm bemutatja az éles kontrasztot gyermeki önkifejezésünk, és a felnőtt korunkra felvett tanult viselkedés közt. Mire felnövünk, megtanuljuk elrejteni valós érzéseinket, és álarcainkon keresztül kommunikálunk a külvilággal. Miért alkalmazunk álarcokat? Például, hogy megfeleljünk az elvárásoknak,  hogy megvédjük magunkat, és ne szerezhessünk sérüléseket, hogy ezzel taktikázva érjünk el eredményeket?

A védőfalak és álarcok használatával nem pusztán a sérülésektől, hanem a mély szívtől szívig kapcsolódásoktól is megvédjük magunkat. Betokozódunk, bemerevedünk, miközben arra vágyunk, hogy szeressenek minket. Hogyan érezhetjük, hogy szeretnek, ha védekezésül falat emelünk magunk elé, és nem engedjük be szívünkig a szeretet érzését? Az álarc véd, elrejt és elszigetel. Elszigetel a mély emberi kapcsolatoktól.

Megnyílni, kinyílni nehéz, és küzdelmes út. Sok örömmel, fájdalommal, mosollyal és könnycseppel járó kalandos felfedezés. Ha készen áll arra, hogy elinduljon ezen az úton, és szembenézzen, megbirkózzon félelmeivel, démonjaival, akkor keressen az egyéni tanácsadáson, és segítő, támogató jelenlétemmel kísérni fogom Önt, ezen a csodálatos és egyben rögökkel, akadályokkal teli úton.

Hozzászólások

hozzászólás