Mi az a mediáció?
Mi az a mediáció? Mire használható a mediáció?
A mediáció szó magyarul közvetítést jelent. A közvetítést a konfliktusban résztvevő felek beleegyezésével egy harmadik pártatlan fél a mediátor végzi. A mediáció a mediare szóból ered, melynek jelentése:
- középen állni,
- egyeztetni,
- közbenjárni,
- közvetíteni,
- békéltetni.
Hogyan is működik a mediáció?
A mediátor meghallgatja az őt felkereső feleket, és konfliktuskezelő módszereket, kommunikációs technikákat alkalmazva segíti a feleket az álláspontjaik közelítésére, egy közös megállapodás irányába. A meghallgatás során a mediátor a tények tisztázására, az okok felkutatására törekszik, és ebbe az irányba tereli a vitás feleket is. Hogyan sikerülhet mindez?
Mivel a mediátor nem érintett érzelmileg a vitában, így külső szemmel objektívebben tud a tartalmi kérdésekre koncentrálni. A mediátor közvetítőként, gyakorlatilag vitavezetőként működik az üléseken. Vitavezetőként a felekkel olyan kommunikációs szabályokat tartat be, melyek segítséget nyújtanak abban, hogy ne az indulatok csapjanak össze, hanem a felek a megoldási lehetőségeket keressék.
Van persze mód az indulatok csökkentésére is a négyszemközti ülések alkalmával. Amennyiben ugyanis a mediátor ennek szükségét látja, akkor négyszemközti beszélgetést kérhet a felektől. Ilyenkor mód nyílik arra, hogy az egyéni beszélgetés során a mediátor különböző technikákkal segítsen levezetni az adott fél feszültségét, ezzel is növelve a közös kommunikáció hatékonyságát.
Titoktartás a mediációban
A mediációban rendkívül fontos a biztonságos légkör, ahol a felek nyugodtan beszélhetnek a konfliktusukról. Ennek a biztonságos légkörnek a megteremtését segíti a mediátor titoktartási kötelezettsége is. A mediátor titoktartási kötelezettségét törvényben is megerősítették a jogalkotók. Ez azt jelenti, hogy ha esetleg a feleknek mégsem sikerülne megállapodásra jutniuk, akkor egy későbbi per folyamán sem idézhető a mediátor tanúnak egyik fél oldalán sem, így a felek nyugodtan feltárhatják vitás ügyük részleteit a mediációs üléseken. A titoktartási kötelezettség a mediátort a mediációs folyamat lezárását követően is terheli minden olyan ténnyel és adattal kapcsolatosan, mely a közvetítői eljárás folyamán jutott a mediátor tudomására. (A titoktartási kötelezettség a súlyos bűncselekményekre nem vonatkozik.)
Mikor a leghatékonyabb a mediáció?
A konfliktus kiterjedtségétől függ a mediáció hatékonysága. Ha alapszintű konfliktusról van szó, a vita még keretek közt folyik, ebben az esetben a vitás felek még maguk is közös megállapodásra tudnak jutni. Gondoljunk csak bele! A hétköznapokban számtalanszor kerülünk nézeteltérésbe a környezetünkben élő embertársainkkal, kollegáinkkal, rokonainkkal, barátainkkal, szomszédunkkal, majd egy jó kiadós beszélgetést követően sikerül rendeznünk és elsimítanunk a köztünk feszülő ellentétet, problémát.
Ha a konfliktust ezen a szinten nem sikerül a feleknek rendezniük, és az tovább mélyül, abban az esetben semleges külső szakember segítségét szükséges és érdemes igénybe venniük a vita kezeléséhez. A mediáció ezen a szinten a leghatékonyabb segítség. A felek ekkor még szeretnék megoldani vitájukat, azonban önmaguktól az elfogultság és érzelmeik befolyása miatt erre már nem képesek.
Ha ezen a ponton nem kérnek segítséget, a konfliktus könnyen tovább mélyülhet, és elfajulhat. Amikor a felek szeme előtt már csak a másik fél „teljes megsemmisítése” lebeg, akár a saját sérülésük és „megsemmisülésük” árán is, akkor bizony már a közvetítő sem biztos, hogy hathatós segítséget tud nyújtani. Ilyenkor a külső hatalmi kényszer bevonását szokták alkalmazni a felek, amely mindkét fél számára súlyos anyagi és lelki veszteségeket okoz. Ezért érdemes időben szakember segítségét kérni, ha azt érzi, konfliktusuk kezelése kezd kicsúszni a kezükből, és figyelmük már nem a megoldásra irányul, hanem a másik fél sértegetése, bántása lesz a cél.
Mediációs egyezség
A mediációs folyamatban a felek közösen jutnak egy valamennyi fél számára elfogadható megállapodásra. Mivel az egyezkedés folyamatában mindkét fél aktívan részt vesz, így olyan közös megoldás fog születni, mely mindkét (vagy több) fél érdekeit az ő prioritásuknak megfelelően tartalmazza. A megállapodás minden részletre kitérhet, ami hosszútávon betartható. A mediátor felelőssége, hogy szakmai ismeretei és tapasztalata alapján a hosszútávon nem betartható feltételeket észrevegye, és – ügyfelei figyelmét felhívva azok buktatóira – hosszútávon betartható megoldások találásában tovább segítse a feleket. A mediátor tehát olyan egyezség létrejöttét segíti, amely valamennyi fél érdekeit figyelembe veszi, és évek múlva is betartható a felek között.
A mediátor a folyamat végén írásba foglalja az egyezséget. A konfliktus jellegétől függően jó, ha a közvetítő a jogszabályi követelményeknek megfelelően írja le az egyezséget (pl. válás esetén). Így ugyanis a megegyezés rögtön be is adható a bíróságra. Nem szükséges tehát egy ügyvéddel újra íratni a megállapodást. (Válás esetén a magyar jogszabályok értelmében csak bíróság választhatja szét a házaspárt, és a mediációs megállapodással elkerülhető a hosszas tényfeltáró pereskedés.) Más típusú esetek megkívánhatják az ügyvédi vagy közjegyzői ellenjegyzést. Ilyenek lehetnek pl. a gazdasági ügyek, házassági szerződés, házasság alatti vagyonmegosztás stb., amikor az egyezség az ügyvédi ellenjegyzést követően magánokirattá, közjegyzői ellenjegyzést követően pedig közokirattá válik.
Minden eset, konfliktus, élethelyzet egyedi, így ennek figyelembevételével érdemes rendezni a vitás ügyeket.